December 8. – Földtiltó Boldogasszony ünnepe
December 8-a Földtiltó vagy Eketiltó Boldogasszony napja. Ünnepének előterjesztője egy magyar pap volt, így midőn a katolikus egyház hivatalosan felvette a Mária-ünnepek sorába, hazánkban ünnepelték meg először. Más területeken csak később terjedt el. Mint neve is mutatja, ez az adventi ünnepkör elejére eső ünnep a külső munkálatoktól való fokozatos visszavonulás, a belső világra figyelés ideje. Már nem a földi dolgokkal kell törődni, hanem fel kell készíteni a lelket a Fény születésére. Ilyenkor odakint egyre alacsonyabban jár az égen a Nap, egyre rövidebbek a nappalok, egyre sötétebb és ködösebb az idő. Az ember mégis reménykedik a Fény megszületésében, reménnyel tekint a közelgő Karácsony elébe. Ebből adódik, hogy Földtiltó Boldogasszony legfőbb minősége a remény és a várakozás, de a csend, a befelé fordulás, a lemondás, a mértékletesség, a böjt minőségei is hozzáköthetők.
Ahogy a húsvéti nagyböjt előtt van egy vidámabb, farsangi időszak, úgy az adventi elcsöndesedést is megelőzte az úgynevezett kisfarsang. Ennek a Mihály-naptól kezdődő zajos mulatozásnak András napja (november 30.) vetett véget. Egy hétre rá, december 8-a, Földtiltó Boldogasszony napja tehát már az adventi hetek böjtidőszakára figyelmeztet: itt az idő a befelé figyelésre, a Fény megszületésének a csodáját megelőző megtisztulásra. Ekkortól az ember kerülte mindazt, ami lehúzza, a földhöz láncolja, és megnyílt az égi erőknek. Advent időszaka visszafogottságot kívánt mind a táplálkozás, mind pedig a szexualitás terén. Így próbáltak régen szeplőtelenné válni és felkészülni a Karácsonyra.
Nem véletlen, hogy eleink ezen a napon ünnepelték Mária szeplőtelen megfoganását is anyja, Szent Anna méhében. A szeplőtelenség lelki tisztaságot jelent, ugyanis az ember lelkében minden tisztátalan vágy, ragaszkodás, függőség sötét foltként (szeplőként) jelenik meg. A szeplőtelen foganás ilyen értelemben arra a fajta foganásra utal, amely mentes a luciferi, szexuális vágyaktól.