Március 25. – Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe
A harmadik jelentős Mária-ünnep, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja március 25-ére esik. Nem sokkal március 21-e, a tavaszi nap-éj egyenlőség után következik, amikor pontosan egyforma hosszú a nappal és az éjszaka. Ez a nap már magának Máriának a szűzfoganását ünnepli, Jézus foganását Mária méhében. Ehhez a naphoz kötötték az angyali üdvözletet is.
A magyar néphit szerint, ha valaki Gyümölcsoltó Boldogasszony napján elimádkozik ezer Üdvözlégyet, annak teljesül a jóra való kívánsága. Sok helyütt ezért már hajnali háromkor összejöttek az emberek és közösen imádkoztak. (Azért ilyen korán, mert a néphit szerint hajnali három óra tájt jelent meg Gábriel arkangyal Máriának.) Az Üdvözlégy mellett különféle énekeket is énekeltek. Az egyik legismertebb így hangzott:
„Üdvözlégy kinyílt szűz virág,
Szűzen szülő szép anyaság,
Kegyes királyné asszonyság,
Csillaggal fénylő boldogság.”
Országszerte általános szokás volt ilyenkor a fáklyagyújtás, vagyis itt is megjelenik a tűz eleme, de ami ennél is fontosabb: ezen a napon oltották a fákat. Mivel Mária e napon fogadta a méhébe Jézust, úgy hitték, hogy amelyik fát ilyenkor oltják be, azt később nem szabad kivágni, nyesegetni, mert az olyan, mintha embert ölne az illető. Ezek a fák maximális védelmet élveztek, semmilyen kárt nem szabadott bennük tenni, hanem meg kellett várni, míg maguktól kiszáradtak és elhaltak. Ha valaki mégis kivágott volna egy ilyenkor beoltott fát – amiből a néphit szerint akár vér is kiserkenhetett –, arról azt tartották, hogy megvakul, vagy megbetegszik. Ugyanakkor előszeretettel oltottak az ilyen fákról, mondván, azok oltványain áldás lesz.
A Gyümölcsoltó Boldogasszony napján oltott fákat hasonló tisztelet övezte, mint az Életfát, illetve mint azokat a fákat, amiket az újszülöttek tiszteletére ültettek. Sok helyütt búzaszalmával rakták körbe, piros szalagokat és szent olvasót kötöttek rájuk, hogy azok a rossz erőket távol tartsák, és a fák bő termést hozzanak. Egyes helyeken kukoricát is pattogtattak ilyenkor, mintegy fehér mágiaként, hogy majd az oltványok rügye is kipattanjon.
A látszólag meddő, terméketlen nők számára ezt a napot tartották a legalkalmasabbnak a foganásra. A magzat után sóvárgó asszonyoknak azt javasolták, hogy ezen a napon bújjanak össze az urukkal, hátha Máriához hasonlóan – ha nem is szűzen, de – ők is megfogannak. Ha ez tényleg megtörtént, akkor a születendő gyermeket nagy becsben tartották, úgy gondolták róla, hogy égi beavatkozás eredményeként fogant, és áldás kíséri majd egész élete során.
A Dunántúl egyes vidékein ezen a napon a gazdák kitárták az istálló ajtaját, és hagyták, hogy a fecskék berepüljenek rajta. A fecske – a magyar néphit szerint a Szent Szellem egyik megtestesítője – szent madárnak számított, a Szűzanya madarának. Az istálló pedig, ahová berepült, a szentséges anyaméhet szimbolizálta, s gyakran a születés helye is volt. Lukács evangéliuma szerint Mária is istállóban adott életet Jézusnak, de a hétköznapokban ott jött világra a kiscsikó, a kisborjú, és a kutya vagy a macska is szívesen kölykezett az istállóban. Azt is megfigyelték, hogy a fecskék, amelyek Gyümölcsoltó Boldogasszony tájékán érkeznek haza délről, Kisasszony napján, vagyis egy másik Mária-ünnepen indulnak ismét délnek.
