Sarlós Boldogasszony ünnepét a hagyomány szerint a ferencesek vezették be a 13. század tájékán. Általuk terjedt el, és körülbelül száz év alatt a keresztény Európa minden zugába eljutott. Az egyház beiktatta az egyházi évbe, s a 14. századtól már hivatalos ünnepnapként kezelték. Hazánkban a középkor vége felé gyökeresedett meg. Akkoriban feljegyeztek olyan látomásokat, ahol Mária mint Szűzanya jelent meg, bal karján a kis Jézussal, jobb kezében pedig sarlót tartva, amivel arat. Bár mára a legtöbb helyen megváltozott a régi gyakorlat, de hajdan a hagyomány szerint az asszony járt elől a sarlóval, ő aratott, s a férfi ment és kötözött a nyomában. Ebben a munkamegosztásban jelent meg jelképesen az, hogy a Szűzanya az arató, és mögötte megy a fia, Jézus Krisztus, aki összegyűjti mindazt, amit az anyja learatott, és elválasztja a búzát a konkolytól.

Az első aratási napon a férfiak tiszta fehér ingben, gatyában – ünneplőben – vettek részt, a lányok fejére pedig aratókoszorút tettek. Azt úgy fonták meg, hogy a Szent Korona mása legyen, s később a ház falára akasztották, vagy énekekkel, imákkal kísérve bevitték a templomba. Sok helyütt ezen a napon került a szobába az úgynevezett búzaborona is, egy művészi módon összefont kalászcsomó, ami aztán egész éven át ott maradt, mígnem a következő évnek ezen a napján le nem cserélték egy újabbal. Az első aratás végeztével aratómulatságot rendeztek, mintegy hálaadásként.

Az erre az időszakra kigömbölyödő teliholdra úgy tekintettek, mint a Boldogasszony lámpására. Megesett, hogy ilyenkor éjjel is kimentek sarlózni egy keveset, mert úgy gondolták, hogy a telihold fényénél különösképpen érvényesül Sarlós Boldogasszony ereje. Egyes helyeken pedig virágokkal felékesített széket tettek ki a ház elé, ha arra jár az áldott állapotban lévő Mária, legyen hol megpihennie. Ehhez a szokáshoz tartozott egy kis rigmus is: „Isten áldása van azon a helyen, ahol a Szűz keresztülmegyen.”

A Szent Erzsébetet meglátogató Mária tiszteletére böjttel egybekötött zarándoklatokat tartottak ezen a napon: Mária-kegyhelyeket kerestek fel, általában mezítláb. A gazdák különös kegynek vették, ha az ő földjükön, rétjükön haladt át egy-egy zarándokcsapat, mert úgy gondolták, ez bővebb termést és áldást hoz.

Ekkortájt már rengeteg virág virágzott, amit összekötöttek az Égi Anya minőségével. A magyar néphagyomány úgy tartja, hogy a virágok Mária emlékére nyílnak. Amerre Mária jár, ott virágba borul a táj. Őseink hite szerint hajdanán sok virágnak Mária adott nevet, s a Nagyboldogasszony ruházta fel őket gyógyító erővel. Sarlós Boldogasszony napján ezért gyakran virágokat szenteltek, amikkel  aztán betegeket gyógyítottak. Az a népszokás is fennmaradt, hogy az elhunyt emberek koporsójába e napon szentelt virágot helyeztek, hogy az segítsen az elhunytnak túlvilági útján.

Sarlós Boldogasszonyra úgy tekintettek, mint a Nagyboldogasszony egyik megnyilvánulására, a szegények és a szükséget szenvedők gondviselőjére, a halottak oltalmazójára, a betegségben és fogságban sínylődők pártfogójára, valamint a várandós édesanyák vigyázójára. Napját az anyaság, a földi aratás, az áldott állapot, a kalász őrizte fény ünnepének tartották.

<p>The post Július 2. – Sarlós Boldogasszony ünnepe first appeared on Istenanya Alapítvány – Mária-kiállítás.</p>

A magyar néphit szerint, ha valaki Gyümölcsoltó Boldogasszony napján elimádkozik ezer Üdvözlégyet, annak teljesül a jóra való kívánsága. Sok helyütt ezért már hajnali háromkor összejöttek az emberek és közösen imádkoztak. (Azért ilyen korán, mert a néphit szerint hajnali három óra tájt jelent meg Gábriel arkangyal Máriának.) Az Üdvözlégy mellett különféle énekeket is énekeltek. Az egyik legismertebb így hangzott:

„Üdvözlégy kinyílt szűz virág,
Szűzen szülő szép anyaság,
Kegyes királyné asszonyság,
Csillaggal fénylő boldogság.”

Országszerte általános szokás volt ilyenkor a fáklyagyújtás, vagyis itt is megjelenik a tűz eleme, de ami ennél is fontosabb: ezen a napon oltották a fákat. Mivel Mária e napon fogadta a méhébe Jézust, úgy hitték, hogy amelyik fát ilyenkor oltják be, azt később nem szabad kivágni, nyesegetni, mert az olyan, mintha embert ölne az illető. Ezek a fák maximális védelmet élveztek, semmilyen kárt nem szabadott bennük tenni, hanem meg kellett várni, míg maguktól kiszáradtak és elhaltak. Ha valaki mégis kivágott volna egy ilyenkor beoltott fát – amiből a néphit szerint akár vér is kiserkenhetett –, arról azt tartották, hogy megvakul, vagy megbetegszik. Ugyanakkor előszeretettel oltottak az ilyen fákról, mondván, azok oltványain áldás lesz.

A Gyümölcsoltó Boldogasszony napján oltott fákat hasonló tisztelet övezte, mint az Életfát, illetve mint azokat a fákat, amiket az újszülöttek tiszteletére ültettek. Sok helyütt búzaszalmával rakták körbe, piros szalagokat és szent olvasót kötöttek rájuk, hogy azok a rossz erőket távol tartsák, és a fák bő termést hozzanak. Egyes helyeken kukoricát is pattogtattak ilyenkor, mintegy fehér mágiaként, hogy majd az oltványok rügye is kipattanjon.

A látszólag meddő, terméketlen nők számára ezt a napot tartották a legalkalmasabbnak a foganásra. A magzat után sóvárgó asszonyoknak azt javasolták, hogy ezen a napon bújjanak össze az urukkal, hátha Máriához hasonlóan – ha nem is szűzen, de – ők is megfogannak. Ha ez tényleg megtörtént, akkor a születendő gyermeket nagy becsben tartották, úgy gondolták róla, hogy égi beavatkozás eredményeként fogant, és áldás kíséri majd egész élete során.

A Dunántúl egyes vidékein ezen a napon a gazdák kitárták az istálló ajtaját, és hagyták, hogy a fecskék berepüljenek rajta. A fecske – a magyar néphit szerint a Szent Szellem egyik megtestesítője – szent madárnak számított, a Szűzanya madarának. Az istálló pedig, ahová berepült, a szentséges anyaméhet szimbolizálta, s gyakran a születés helye is volt. Lukács evangéliuma szerint Mária is istállóban adott életet Jézusnak, de a hétköznapokban ott jött világra a kiscsikó, a kisborjú, és a kutya vagy a macska is szívesen kölykezett az istállóban. Azt is megfigyelték, hogy a fecskék, amelyek Gyümölcsoltó Boldogasszony tájékán érkeznek haza délről, Kisasszony napján, vagyis egy másik Mária-ünnepen indulnak ismét délnek.

<p>The post Március 25. – Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe first appeared on Istenanya Alapítvány – Mária-kiállítás.</p>