Óh, Szűz Anyánk, leánya Ten Fiadnak

Óh, Szűz Anyánk, leánya Ten Fiadnak,
teremtményeknél nagyobb és szerényebb
ős célja az örök határozatnak,
természetünket a Te tiszta lényed
megnemesíté úgy, hogy a Teremtő
teremtménnyé lett Benned, s szent erényed
méhedben felgyújtá a tisztelendő
szerelmet, melynek örök melegébül
a Béke e Virága volt kelendő.
Te, déli láng a Szeretet egébül
vagy itt nekünk, és lenn az embereknek
Élő forrás, melytől reményünk épül.
Úrnő, minden kegyek Tőled erednek!
Aki nélküled vágyik szent malasztra,
szárny nélkül válik szállni az eretnek.
S nemcsak könyörgő lel Nálad vigaszra:
Jóságod gyakran azt a szenvedőnek
kérés előtt megadja, nem halasztva.
Jóság és nagyság Benned egybenőnek,
s irgalmasság, s ami csak erénye
lehet teremtett lénynek, földi nőnek.
Ím ez, ki – bárha gyarló gyenge lénye –
a Mindenségnek mélyétől idáig
látta a Szelleméltet, s szemefénye
Most még magasabb, új látványra vágyik,
kér új erőért, fölhatolni téged
kegyelemből az utolsó csodáig.