Október 7. – Olvasós Boldogasszony ünnepe

Az utolsó nagy Mária-ünnep Olvasós Boldogasszony napja október 7-én. Nem véletlen, hogy ez az ünnep Szent Mihály napját (szeptember 29.) követi, amikor is az ember megmérettetik Mihály mérlegén: mi a jó és mi a rossz benne és körülötte, mit tett meg és mit mulasztott el? Az ember ezen időszakban számot adott önmagáról, igyekezett rájönni hibáira, vétkeire, bűneire, amikre gyógyírként az imát javasolták. Ezért is lett a hetedik Mária-ünnep neve Olvasós vagy Imádságos Boldogasszony.

Eredetileg a szüreti mulatságokat is ekkortájt tartották, a Szent Mihály napja utáni vasárnapra időzítették, s még szintén a mérlegelés, a számvetés jegyében bűnbakot választottak: mindenki rá szórta a saját sarát, majd egy alkalmi hóhér szimbolikusan agyoncsapta őt. Ezután csönd támadt, s ebben a csöndben mindenki megtisztult, maga a bűnbak is. Ez a szertartás valójában a megváltást hozta közel az emberekhez, mintegy az utolsó ítéletet előlegezve meg.

Ez a Mária-nap az ima erejéről, az imádkozásról szólt, arról, hogy az ember az ima segítségével megtisztul azoktól a bűnöktől, amiket felfedezett magában a számvetés révén. Ilyenkor az emberek sokkal többet imádkoztak, mint egyébként. Hazánkban különösképpen elterjedt volt Szűz Mária három olvasója – egy háromszor öt részből álló imasorozat, ami a teljes üdvtörténeten végigvezette az embert úgy, hogy az elején és a végén a Mária-minőség fogta közre azt.

Az első, úgynevezett örvendetes olvasónak a fehér rózsakoszorú volt a szimbóluma. Máriát szólították meg benne ötszörösen, az Égi Anyát, akit a rózsafüzér királynéjának is neveztek:

„Akit, te Szent szűz, a Szent Lélektől fogantál.”
„Akit, te Szent Szűz, Erzsébetet látogatván hordoztál.”
„Akit, te Szent Szűz, a világra szültél.”
„Akit, te Szent Szűz, a templomban bemutattál.”
„Akit, te Szent Szűz, a templomban megtaláltál.”

A második, fájdalmas olvasó jelképe a vörös rózsakoszorú volt, s szintén öt pontot érintett, Krisztus szenvedéseit, passióját:

„Aki érettünk vérrel verítékezett.”
„Aki érettünk megostoroztatott.”
„Akit érettünk tövissel koronáztak.”
„Aki érettünk a keresztet hordozta.”
„Akit érettünk a keresztre feszítettek.”

Végül mintegy feloldásként következett az arany rózsakoszorúval szimbolizált dicsőséges olvasó ötössége:

„Aki halottaiból feltámadt.”
„Aki a mennybe felment.”
„Aki nekünk a Szentlelket elküldte.”
„Aki téged, Szent Szűz, a Mennybe fölvett.”
„Aki téged, Szent Szűz, a Mennyben megkoronázott.”

Úgy gondolták, ha valaki megfelelő áhítattal mondja ezeket az imákat, akkor egyre közelebb kerül a Boldogasszonyhoz, s akár egyesülhet is vele.

 

Felhasznált és ajánlott irodalom: Molnár V. József: Hétboldogasszony (Főnix Könyvek; 29.)